A parizsi allomason, meg egy kicsit szomorkasan felpattantunk a Lourdes-ba tarto TGV-re, ami olyan iszonyatos sebesseggel szaguldott, hogy meg a fulunk is bedugult. 72 euro volt ra a helyjegy amivel letudunk ulni, ha van ures hely.. nem volt.
Egy laza hat ora, es hip-hop, mar a varazslatos hangulatu Lourdes-ban varjuk az Atya vezette magyar csapatot, Marcival az elen, akik tudomasunkra hoztak, hogy Dzsenni jovoltabol mar a radioba is bekerultunk.
Miutan egybeolvadt a ket csapat, elfoglaltuk a szallashelyunket, es megkezdtuk a Eurotrip kempinges szakaszat. A kozos vacsora utan hullafaradtan nekiestunk a polifoamjainknak, hogy kipihenjuk az elozo ejszzakat.
A kovetkezo napon mint zarandokok vegigjartuk a varost, vegiggkovettuk, a varos szentjenek, Bernadette eletutjanak fobb allomasait, mindezt egy folyo vajta szuk kis volgyben, aminek szuper volt a panoramaja.
Este egy kis kozos iszogatas utan, beneztunk meg a varosba, es ki egyedul, kik tobben, fedeztek fel a varos meg ismeretlen reszeit. Eszrevehettuk hogy Lourdes igazi nemzetkozi kisvaros, hiszen szinte minden naciobol szereztunk pajtasokat az este folyaman.
Lourdes-ban a maradek ido testi es lelki feltoltodessel telt.
Nagyon jo volt meg este kicsit beszelgetni az otthoniakkal, es talan a rovid kis sztorizgatasok kozben ebredtunk ra igazan, hogy mennyire elkepeszto jo dologban van reszunk.
Reggel koran felkeltunk, majd cuccainkat es egy-ket zsakmanyt osszeszedve a vonatokat elore lecsekkolva megindultunk a Eurotrip egyik legjobban vart allomasa fele: Barcelonaba.
Tanulsag: Ha a torolkozodbe bele van himezve a neved es eszmeletlen jol nezel ki, akkor veletlenul se hagyd kint szaradni estere, mert masnapra nem lesz meg... az biztos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése